Menü
Deboti Blog
Amerika Kupa II. forduló Luna Rossa- American Magic 4-0
Visszatekintő.
Az Amerika Kupa a földkerekség legdrágább és valószínűleg leginnovatívabb vitorlás versenye.
A jelenlegi verseny 4 szereplővel indult.
- Címvédő: ETNZ (Emirates Team New Zeland)
- Luna Rossa Prada Pirelli kihívó
- NYYC American Magic kihívó
- Ineos Team UK kihívó
Az I. fordulóban a 3 kihívó közül a legtöbb pontot szerző jut az elődöntőbe. Ez az Ineos csapata.
A II. fordulóból, mely 4 győzelemig tart, az I. fordulóban vesztesek mérkőznek egymással, közülük a győztes csapat szintén bekerül az elődöntőbe, míg a vesztes végleg kiesik.
A III. fordulóban a tét a döntőbe jutás. Az Ineos és a Luna Rossa vív meg egymással a döntőbe kerülésért 2021. február 13-tól kezdődő 7 futam győzelemig tartó párviadban. A III. forduló vesztesének véget ér a versenye.
A IV. fordulóban, azaz a döntőben dől el, ki lesz a 36. Amerika Kupa győztese, azaz kihez kerül a kupa. Az ETNZ küzd meg a III. forduló győztesével.
És akkor térjünk vissza mi történt a II. fordulóban, ami sima győzelmet hozott a Luna Rossa részére.
Mind a 4 rajtot uralta a LR. Volt, amelyikben jelentős, volt amiben kisebb előnnyel. A rajtok uralása valamennyi vitorlás szakágban előnyt jelent a többi résztvevővel szemben, azonban ezekkel a hajókkal, jelen körülmények között még nagyobb előnyt kell elképzelni. A jobb rajttal járó előny lehet pl. a pálya jobb (értsd szelesebb, élesebb) oldalának kiválasztása, tiszta szélben vitorlázás, a verseny taktikai uralása, ellenfél helyzetének elrontása.
A fenti előnyökkel a Luna Rossa az első szakaszban rendre tudott élni, így a verseny szempontjából kritikus 2. szakaszban mindig a számára jobb oldalra tudott vitorlázni, így a rajtok okán megszerzett előnyt, jobbára a verseny végéig növelni tudta.
Másrészről a nézőnek végig az volt az érzése (az első szeles összecsapás során különösen), hogy az AM túlélésre játszik. Nem igyekeztek fordulócsatákba kényszeríteni ellenfelüket, nem igyekeztek az elsőtől más taktikát választva őket utolérni, hanem jobbára biztonságos követő módban vitorláztak. Kormányosi részről azt is mondhatnám, hogy az AM borulása után nem a kormányos, hanem a rettegés fogta a hajó kormányát. Valószínűleg egy fiatalabb, tesztoszteronnal erősen telített kormányos mást hozhatott volna ki a hajóból és a csapatból is.
Harmadrészről az AM enerváltsága a LR magabiztosságát az egekig fokozta. Volt ugyanakkor egy emlékezetes hátszeles bójavételük, ahol egy foil-on kezdték el a felélesedést a cirkáló bója irányába…..hajójuk az éles szögváltásban driftelni kezdett, melynél a kormányos bravúrja kellett, hogy a kívülről veszélyesnek tűnő oldal csúszásból és vízbe érkezésből nem lett borulás. Nem lett. A következő fordulókat ők is két foilon küzdötték le. Elődöntőbe jutásuk megérdemelt.
Kis érdekesség. Mindkét hajó csúcssebessége 50 csomó közelében, illetve kicsivel felette volt, azaz 90 km/h-t is elértek verseny közben. Soknak tűnik. A hajók és legénységük egy esetleges ütközésre véleményem szerint nincsenek felkészítve, reméljük nem fogunk soha ilyen helyzetet látni.
A vizivizsga.hu (belvízi kedvtelési jogosítvány/vitorlás tanfolyam/oktatás/Balatonkenese/Nyékládháza/motoros tanfolyam/Tiszaújváros, Miskolc, Debrecen, Sátoraljaújhely, Budapest) annak szurkol, hogy egyszer egy magyar vagy magyar csapat is ottlegyen a Kupán.
Cikk szerzője: Sallai Gábor
A csütörtöktől-vasárnapig tartó America’s Cup előversenye sikeresen lezajlott és a címvédő Emirates Team New Zealand sikerét hozta. Mi nézők sokszor örülhettünk és az esemény kicsit előre is vetítette mire számíthatunk a kihívók versenyén és márciusban a Kupa küzdelmei során. De volt sok bosszús pillanata is a hétvégének, szerencsére a hajnali közvetítést már reggel meg lehetett nézni ismétlésben, így át lehetett tekerni a szerencsétlen halasztásokat.
Amint írtam korábban a kihívó Luna Rossa és a címvédő ETNZ között nem éppen pazar a kapcsolat. A versenyeken kívüli vitorlázás erős korlátozás alá esik, ami azt jelenti, hogy két hajó nem vitorlázhat együtt. A versenyvitorlázásban ez nagyon komoly probléma, mert az állandóan változó szélviszonyok miatt úgy tud az ember csak igazán sebességet fejleszteni egy vadonatúj hajóosztályban, ha van egy nagyon hasonló hajó, akihez tud folyamatosan viszonyítani. Mivel két hajó december elejéig nem tudta ezt megtenni, ezért mindenki kénytelen volt egyedül fejleszteni. Ez tulajdonképpen vakrepülést jelent és emiatt került hatalmas hátrányba az egyik kihívó, a brit INEOS. Amíg magukban vitorláztak, azt is hihették, hogy jó úton járnak, de az első közös edzéseken kiderült, hogy az is problémás, hogy körbeérjenek a pályán. Ha pedig sikerült, akkor nagyon csúnyán lemaradtak.
Az első edzésekről kikerült videókon még azt láttuk, hogy a címvédő Emirates Team New Zealand messze a legmagabiztosabb és a leggyorsabb. Ennek felismerése után az amerikai és a brit csapat vissza is vonult fúrni-faragni 75 lábas hajóikat. Az edzéseket hamarosan az AC előversenye követte, ahol a youtube-os közvetítés segített abban, hogy kicsit reálisabban lássuk ki hol is tart a felkészülésben. Ajánlom mindenkinek, hogy nézzen bele az első három nap futamaiba.
A csapatok közötti különbséget több tényező is okozhatja, de valószínűleg a foil kialakítása a leghangsúlyosabb. A foil mérete, kialakítása, állása, precíziós trimmelése között lehet nagyobb különbség a csapatok között (természetesen az aero és hidro ellenállást is szem előtt tartva), hiszen az emelést döntően ez a laterálfelület határozza meg. De nem lenne bölcs dolog egyetlen dologra leszűkíteni a sebességkülönbség okait. A vitorla, a csapatmozgás, a bumm megléte vagy annak hiánya, a manőverek mind-mind hozzájárulnak az összteljesítményhez és a versenyben eltöltött időhöz. Az INEOS ezért is van nagy bajban, mert ők mintha minden területen el lennének maradva és a gyakorlás/további vízi tesztek hiánya miatt ezt mind elég nehéz lesz orvosolni.
A büntetési rendszer nagyon nem az igazi. Ezt egy ilyen radikális osztálynál testre kellene szabni és szerintem egyértelműen mellélőttek a büntetés mértékével, ami azt jelenti, hogy két hajó találkozásánál 50 méteres büntetést (lemaradást) szabnak ki a szabályt sértő hajóra. A hosszú hétvégén megrendezett verseny első napján az amerikai csapat meg is kapta a büntetést az utolsó futamban a címvédő ellenében és volt is egy pont amikor elméletileg le is maradt 50 métert, semlegesítve ezzel a fiaskót. Eze azonban sem az átlagos nézők, sem a vitorlázók számára nem volt világos, annyira gyorsan végbement. Ennél sokkal nagyobb hátrányt szenved el egy csapat, ha például rajt előtt kényszerül arra, hogy a hajótest ne a víz felett haladjon foilon szárnyalva, hanem a vízben úszó üzemmódban poroszkáljon, hiszen innét rengeteg idő és hátrány újra kiemelni a komplett hajótestet. Ennek az ismeretnek a fényében a csapatoktól elég agresszív rajtokat várhatunk a következő versenyeken.
A csapatok most újra fejlesztési üzemmódba váltanak, de persze a vízre is kilátogatnak hellyel-közzel, mert január 15-ig még rengeteg sebességet lehet gyűjteni, amitől azt várjuk, hogy kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok. A realitás talaján állva az ETNZ, a Luna Rossa és az American Magic áll igazán harcban a kupáért, az INEOS-ra inkább csak a résztvevő szerepét osztották, pedig 110 millió fontot csak elköltöttek valamire ők is. Ha van visszaút onnét, ahol ők vannak, akkor az biztos bekerül a vitorlázás csodái közé.
A verseny közvetítése és korábbi futamok itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/
Király szezon volt...
Abban az értelemben mindenképp, hogy a koronavírus határozta meg az életünket, így azt is
mikor, hogyan, kivel hajózhatunk. Mindegy volt, hogy többszörös Kékszalag-győztes,
túravitorlázó, amatőr versenyző, vagy éppen életében először akart “ópé”-ban vízre szállni...
2020-ban a járványhoz igazodtunk.
Más kérdés, hogy a szezon nekünk tavaly ősszel kezdődött, amikor megvettük a hajónkat és
megtudtuk, hogy szerveződik a B25 hajóosztály. Ilyenből kimaradni nem lehet... Nem volt kérdés,
hogy részt veszünk az osztály tagjaként a szervezésben és a lehető legtöbb versenyen indulunk,
így biztosítva a hajóosztály akkreditációját.
Ezzel párhuzamosan persze elkezdtük a csapat szervezését és a következő szezon feladatainak
összerakását.
Aztán jött a COVID, a tavaszi “lockdown”.
Hetek teltek el bizonytalanságban, miközben találgattuk, hogyan lehet másfél méter távolságot
tartani a - mondjuk - 4 fős legénységnek egy B25-ön... Mikor végre kicsomagolhattuk és
felszerelhettük a hajót, már az összes idei tervünk gyűrött papírgalacsinként landolt a kukában.
Adott volt egy B25, amit nem ismertünk, nem hajóztuk még be, a beállításokat meg inkább
hagyjuk...
Adott volt egy hat fős csapat, akik - kis túlzással - nem hajóztak még együtt, komoly versenyzői
múltja senkinek nem volt.
És adott egy kormányos - jelesül én - aki versenyen még nem irányított hajót...
Innen szép nyerni - szokták mondani.
Amikor májusban a kikötőben először összegyűltünk, előttünk állt a hajónk megismerése, a
tapasztalatok alapján legalább valamennyire a hajó felkészítése a versenyzésre, a csapat
összecsiszolódása és szerelés, szerelés...
A versenynaptárban ekkor még mindig több volt az üres kocka, mint a biztosnak mondható
verseny.
Az első hónapban minden lehetőséget megragadtunk, hogy a vízen legyünk. Próbáltuk
megismerni a hajót, összeszokni egymással, megismerni a gyengeségeinket és hogy mi megy
kicsit jobban.
A Fehér Szalag volt az első versenyünk, de az indulásunk legfőbb oka az volt, hogy a hajóosztály
kvalifikációs versenye volt és ugye kellett a 8 hajó... Tudtuk, hogy sem mi, sem a hajó nem áll
készen még versenyre. Elmentünk, elrajtoltunk és a verseny során beigazolódott mindaz, amit
gondoltunk. Mindenesetre volt min gondolkodni a verseny után a roséfröccs mellett.
A Kékszalagra már egy kicsit átszerelt hajóval futottunk ki, részben más vitorlákkal, beállításokkal.
Amit meg tudtunk valósítani az elképzelésekből, az még mindig csak az alsó harmada volt
azoknak, amiket fontosnak gondoltunk. Tudtuk, hogy még lenne dolgunk, de nem volt több időnk
és a Kékszalag nélkülünk nem indulhatott el. Ezért volt meglepetés számunkra, hogy a Kenesei
bóját elsőnek vettük a hajóosztályban és Siófoknál a kapun is elsőként haladtunk át a B25
hajóosztályból.
Az érzés? Arra nincs szó...
Verseny közben még mindig szereltünk, de most a fázisceruza volt a főszereplő. A hajónk
elektromos rendszere lett beteg, anélkül pedig napnyugtával a mi versenyünknek is vége.
Persze minket is elért a szélcsend, a Balatonból feszített víztükrű medence lett és a
vitorlásversenyből sokak számára kínlódás. Mire kikeveredtünk a lavórból a második helyen
hajóztunk és így értünk el másnap reggel Badacsonyhoz. Ahol 5 órán keresztül álltunk lógó
vitorlákkal...
A szélcsend és a technikai problémák miatt döntöttünk úgy, hogy kiállunk a versenyből. Nem
láttuk az esélyt, hogy beérjünk limitidőn belül a célba, azt pedig nem akartuk átélni, hogy előttünk
szedjék fel a célbóját...
Az Alkotmány-kupa és a Dér-kupa mintha a folytatása lett volta a Kékszalag második felének.
Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor szélvadászat olajvízen.
Ha hosszabban, akkor is... (A Dér-kupán például 110 nevezőből 27 ért célba.)
Mögöttünk van egy olyan szezon, amire senki nem számított és amihez hasonló sem nagyon volt
70 éve... Igazodtunk, rögtönöztünk és próbáltuk kihozni ebből a legtöbbet. Úgy gondoljuk,
sikerült. Jövőre? Mer itt valaki komolyan tervezni az idei év után?
Tudjuk, hogy hajózni fogunk, tudjuk, hogy a HMS Süti fedélzetén (Varga Éva, Juhos Gergő, Hunyadi Sándor, Húsvéth Ákos, Jr. Mató János), tudjuk, hogy ezzel a csapattal.
Minden más majd eldől. Improvizálni megtanultunk az idén...“navigare necesse est..”
Sallai Gábor /Kékszalag II., Európa Bajnok futam győztes, sokszoros Magyar Bajnok, volt válogatott vitorlázó írását olvashatják az alábbiakban.
America's Cup 2021 - Auckland - Az előkészületek
Miután az Emirates Team New Zealand 2017-ben megnyert az America’s Cupot, a Circolo della Vela Sicilia vált az első számú kihívóvá. A kihívót a Luna Rossa Prada Pirelli képviseli és csapatvezetője az a Max Sirena, aki az előző kampány során a mostani címvédőnek dolgozott. A kezdeti baráti összeborulás a két fél között most is nagyot változott és már csak hivatalos úton tárgyal a két fél egymással. Szerencsére az elején rögzítették, hogy a közösen megválasztott bírói testület döntsön vitás kérdésekben, mert az utóbbi időben bőven akadt olyan kérdés, amiben nem értenek egyet a felek.
A mostani kiírás értelmében 75 láb hosszú hajókkal versenyeznek, de a hagyományos szót teljes mértékben mellőznünk kell. Ahogyan a képeken is látható, nincs klasszikus tőkesúly, sem svert. A foilok, amelyek messze a hajó oldala mellett nyúlnak a vízbe azt a célt szolgálják, hogy a hajótestet kiemeljék a vízből, így lecsökkentve az ellenállást és növelve a sebességet. Ezzel a hajók 50 csomó feletti sebességet fognak elérni (20-30 csomós VMG-t cirkáló szakaszban), ezzel a négy résztvevő csapat a létező leggyorsabb egytestű hajóosztályt alkotta meg.
Minden csapat két hajót építhetett a kampány során, de a második hajók rengeteget késve készültek csak el. Mivel hivatalosan nem vitorlázhat együtt két hajó csapaton belül sem és csapatok között sem, ezért különösen nehéz a hatékony tesztelés, ami elengedhetetlen egy ütős kampány során. Most viszont már azokat a hajókat láthatjuk, amelyekkel az AC során is találkozni fogunk. Ezeken már csak minimálisan tudnak változtatni a csapatok (később talán erről is lesz valami). És ahogyan sejteni lehetett az utolsóként felavatott új-zélandi hajó is beállt a sorba, így a második generációs hajóknál már inkább gondolná azt az ember, hogy ezek egy osztályba tartoznak, a külsejük kezd már egymáshoz hasonlítani. Az új hajó, melyet ‘Te Rehutai’ névre kereszteltek, formavilágában erősen mást mutat, mint az első generációs Te Aihe. A Te Rehutai elnevezés maori nyelven (Új-Zéland egyik hivatalos nyelve) valami olyasmit tesz amúgy: “Hol az óceán átlényegül, energizálja erőnket és elszántságunkat”.
Míg az első hajók közül kettő a skiffek és kettő a scow formavilágra hajazott, addig a második generációs hajóknál egyértelműen a skiffes formavilág lett a nyerő, tehát az ETNZ és a Luna Rossa indult meg az optimális irányba tavaly. Az ellenlábasok új hajói már sokkal hasonlóbbak egymáshoz is, alapkoncepcióban talán az olasz design lett a nyerő.
Minden csapat azt hangsúlyozza, hogy a hajók arra születtek, hogy repüljenek, de valamennyire számolni kell azzal is, hogy úsznak a hajók és így is manőverképesek maradjanak, tehát ne csússzon sokat oldalra egy hajó akkor se, amikor lassú. De a gerinc/kitüremkedés (keel/bustle) fő célja az, hogy hozzásegítse a hajót a mielőbbi repüléshez. Dan Bernasconi (ETNZ vezető tervező) és Nick Holroyd (INEOS vezető tervező) is azt hangsúlyozta, hogy amint még a vízben úszva elkezd gyorsulni és emelkedni a hajó, akkor mihamarabb csökkenjen a vízkiszorítás azáltal, hogy elkeskenyedik a hajó úszófelülete.
A csapatok rendkívül kevés képet és videót tesznek közzé, annak érdekében, hogy az általuk fejlesztett innovatív megoldásokat egyszerűen ne nyúlják le a csapatok. Minél kevesebb az információ annál jobb. Természetesen a versenyeken már mi nézők is látni fogunk minden fontos adatot.
A hajótest formája persze csak egy dolog a sok közül az AC75-ösöknél, komplex feladata van és egy szerves egység részét képezi, amiben benne van az árbóc, a vitorlák és a foilok is.
Ha mélyebben is érdekel az America's Cup, akkor kövesd oldalunkat továbbra is, ahol Sallai Gábor újabb és újabb írásaival találkozhatsz a jövőben is.
És hogyan is néz ki menetben, amiről fent írtam: https://www.youtube.
A menetrend a következő:
2020. December 17-20. A harmadik ACWS esemény és Christmas Cup Auckland
2021. Január 15 - Február 22. PRADA Kupa - Kihívó Kiválasztási Verseny
2021. Március 6-15.: America’s Cup Match
