Menü
Deboti Blog
A 2021. évi vitorlásszezon késve, május 15-én indult az MVSZ szokásos nagyhajós versenyével, amire a Windy-vel is beneveztünk. Korábban nem jártunk ezen a versenyen, a szorosnak tűnő szintidő és a gyenge szeles előrejelzés nem sok jót ígért, de már nagyon ki voltunk éhezve a versenyzésre, így úgy döntöttünk, hogy rajthoz állunk. Éppen a verseny előtti napon készült el az új könnyű szeles versenygénuánk a Hunsails alsóörsi műhelyében, amit ráadásul azonnal ki is szerettünk volna próbálni élesben. Lócival (a nagyobbik fiam, aki 14 évesen ifjúsági 420-as versenyző a BYC-ben) már pénteken mentünk is egy kört Alsóörs előtt az új vitorlával és megállapítottuk, hogy nagyon hatékony lesz kis szélben, bár nem vagyunk vele túl élesek. Próbálgattuk a trimmelését minden szélszögön és megállapítottuk, hogy sok tapasztalatot kell vele szerezni, hogy igazán a segítségünkre legyen. Erre is jó lesz a másnapi verseny.
A hajónk egy idősödő, de magát bomba formában tartó francia hölgy: Windy, egy Beneteau First 24-es, amelyet családi csapat visz. A nagyfiam kivételével mindenki a Deboti VSE tagja. A mostani versenyre a 11 éves kisebbik fiammal és a feleségemmel álltunk ki.
Mivel nincs balatoni nyaralónk és a hajó szolgál a család vízparti bázisául, így nekünk a versenyzés mindig a pakolással kezdődik. A billenő tűzhely, az ételek, a horgászfelszerelés, a takarítószerek, a hősugárzó, a hálózsákok (és még hosszan sorolhatnánk) mind felesleges súlyt jelentenek, így ezek mindig átkerülnek a kocsiba a versenynapokon.
Szombaton reggel a csapattal átbeszéltük a stratégiát. Az előrejelzés nagyjából azt mutatta, hogy kb. mindenhol lesz szél, csak a Balatonon nem. A grádiens déli szél megemelkedik a tó fölött, visszaforogva enyhe északi fuvallatokat és kiterjedt szélcsendes lavórokat eredményezve. A gyenge szél a déli parton marad meg jobban. Végül délután 3 és 4 óra között a déli szél leterjed a tóra, combosabb Bft. 4-5-ös széllel örvendeztetve meg majd a cél felé igyekvőket. Ezek alapján a terv az lett, hogy a déli oldali rajt után igyekszünk tovább a déli part felé húzni, nagyobb kört menve az első alsóörsi bója felé, igyekezve elkerülni a szélcsendes lavórokat, majd bízunk a csodában, hogy a délutáni erősödéssel még beérhetünk szintidőn belül. A tervvel felhívtam Bödör Gergőt, aki jelezte, hogy akár ez is lehet, de mivel a Balcsi tartogathat meglepetéseket, így majd a pályán meglátjuk mi lesz ténylegesen.
A rajtra 10-kor indultunk Alsóörsről. A reggeli keleti maradékával spivel kb. fél12-re értünk a füredi rajthoz. A rajt körüli kavarodásban összefutottunk a Cosinussal, rajta Gergővel, aki széles kézmozdulatokkal jelezte, hogy irány a déli part, szerinte is jó lesz az előre kieszelt széltaktika.
Kis hajóval jó helyen rajtolni igazi művészet. A NAU370-esek, a 75-ös cirkálók által zavart szélben nehézkesebben indultunk útnak, majd egy hosszú jobbcsapáson megtett takk után, amikor már ritkult a mezőny, elindultunk Dél felé. Sajnos mielőtt a tó közepére értünk volna az addig is gyenge szél teljesen elfogyott. Az északi part mellett is megállt a mezőny. Nekünk északról jött egy-egy apróbb fuvallat, amivel a tó felől lassan beértük, majd el is hagytuk a saját YS3-as mezőnyünket. A bója felé közeledve a gyenge szélben jött a hír, hogy a tihanyi bójánál befuttatják a mezőnyt. Ez jó hír lett volna, ha közben nem olyan végtelenül lassan halad a mezőny, hiszen így is reménytelennek tűnt, hogy bármikor odaérjünk Tihany elé, ahol 16.30-ig kellene beérnünk.
A bójához 15.30-kor, egyszerre ért a szélcsendben összetorlódott mezőny. A Nautik hajók, 8-as és 11 méteres OD-k, a 30-as és a 40-es cirkálók, Sudárok, Dolphinok, Reginák mind egyszerre értek Alsóörsre, ahol fél négy körül váratlanul kerekedett egy kis szél. Nem is olyan kicsi. Olyan 12-15 csomó körüli, amivel egy őrült vágta vette kezdetét Tihany felé. Mindenkinek a szintidőn belüli célba érés lett a tét.
Nekünk a vadonat új könnyű szeles, nagy hasú génua volt fent ebben a viszonylag nagy szélben, ami rendre lefektette a hajót. Gyorsan mérlegelni kellett, hogy mitévők legyünk. Ha kicseréljük, azzal annyi időt veszítünk, hogy biztos nem érünk oda Tihanyba egy óra alatt, ami kb. 10 km-es távot jelentett Alsóörstől. Ha fent hagyjuk, akkor nagyon dől a hajó, óriási az oldalcsúszása. Ha a fokkrollerrel kicsit betekerjük, akkor veszítünk az élességünkből. Egy NAU311-es mellettünk a vitorlacsere és a reffelés mellett döntött, ők jócskán lemaradtak. A másik oldalt egy Dolphin26-os betekert génuával próbálkozott, szemmel látható volt, hogy mennyit veszítettek az élességükből. Maradjon fent a könnyű szeles génua! Maximum kapaszkodunk, amikor nagyon lefekszik a hajó! A nem éppen ideálisnak mondható körülmények mellett is 5 és fél csomó körüli átlaggal vágtatott Windy. Szegény sokkal többet nem nagyon tud, így kapaszkodtunk, sottolgattunk az olykor 35-40 fokban dőlő hajón. Gyors matek: be lehet érni!
Még 30 percünk volt hátra a szintidőig, amikor megláttuk a bóját. Sokkal lejjebb van, mint gondoltuk, nem Öreg Tihany előtt ÉK-re, ahogy a versenykiírásban volt, hanem attól jóval délebbre. Ekkor jöttünk rá, hogy nem leszünk képesek egyetlen takkon odaérni a célba. De akkor hiába a 10 km/h óra körüli sebesség, a megtett utunk kicsit több lesz! Végül 20 méterre voltunk a céltól, amikor dudaszó kíséretében összeszedték a bóját és véget ért a verseny. Ha még két percet várnak…
A YS3 mezőnyében három hajó ért be szintidő belül. Ha az a 20 méter, ha pár perccel előbb jön meg a szél, ha nem ott van a bója, ha előbb észrevesszük és kevesebbet kell fordulnunk. És ha ebből a sok „ha”-ból csak egy is bejött volna, akkor talán az előnyszámunk miatt dobogóra is állhattunk volna. De ez most elmaradt. Reménytelen helyzetből álltunk fel, gyorsak voltunk a versenytársainkhoz képest, de gyakorlatlanok az új vitorlánkkal és hát a szerencse sem állt mellénk. Ilyen a vitorlás versenyzés és ilyen az állandóan a szintidővel küzdő Yardstick 3-as hajók világa. Bemelegítésnek nem volt rossz! Annyit megállapíthattunk, hogy tavaly óta nem lettünk rosszabbak. Remekül éreztük magunkat, hiszen jó volt újra nagy mezőnyben vitorlázni. Bizakodva nézünk a további versenyek elé.
A csapat tagjai: Tóth Máté, Szabó Ágnes, Tóth Márton
Jó szelet kíván a Deboti valamennyi Miskolc, Tiszaújváros, Debrecen, Sárospatak, Kazincbarcika, Nyíregyháza, Budapest körzetében és megannyi más helyen élő vitorlázó számára is!
Amerika Kupa II. forduló Luna Rossa- American Magic 4-0
Visszatekintő.
Az Amerika Kupa a földkerekség legdrágább és valószínűleg leginnovatívabb vitorlás versenye.
A jelenlegi verseny 4 szereplővel indult.
- Címvédő: ETNZ (Emirates Team New Zeland)
- Luna Rossa Prada Pirelli kihívó
- NYYC American Magic kihívó
- Ineos Team UK kihívó
Az I. fordulóban a 3 kihívó közül a legtöbb pontot szerző jut az elődöntőbe. Ez az Ineos csapata.
A II. fordulóból, mely 4 győzelemig tart, az I. fordulóban vesztesek mérkőznek egymással, közülük a győztes csapat szintén bekerül az elődöntőbe, míg a vesztes végleg kiesik.
A III. fordulóban a tét a döntőbe jutás. Az Ineos és a Luna Rossa vív meg egymással a döntőbe kerülésért 2021. február 13-tól kezdődő 7 futam győzelemig tartó párviadban. A III. forduló vesztesének véget ér a versenye.
A IV. fordulóban, azaz a döntőben dől el, ki lesz a 36. Amerika Kupa győztese, azaz kihez kerül a kupa. Az ETNZ küzd meg a III. forduló győztesével.
És akkor térjünk vissza mi történt a II. fordulóban, ami sima győzelmet hozott a Luna Rossa részére.
Mind a 4 rajtot uralta a LR. Volt, amelyikben jelentős, volt amiben kisebb előnnyel. A rajtok uralása valamennyi vitorlás szakágban előnyt jelent a többi résztvevővel szemben, azonban ezekkel a hajókkal, jelen körülmények között még nagyobb előnyt kell elképzelni. A jobb rajttal járó előny lehet pl. a pálya jobb (értsd szelesebb, élesebb) oldalának kiválasztása, tiszta szélben vitorlázás, a verseny taktikai uralása, ellenfél helyzetének elrontása.
A fenti előnyökkel a Luna Rossa az első szakaszban rendre tudott élni, így a verseny szempontjából kritikus 2. szakaszban mindig a számára jobb oldalra tudott vitorlázni, így a rajtok okán megszerzett előnyt, jobbára a verseny végéig növelni tudta.
Másrészről a nézőnek végig az volt az érzése (az első szeles összecsapás során különösen), hogy az AM túlélésre játszik. Nem igyekeztek fordulócsatákba kényszeríteni ellenfelüket, nem igyekeztek az elsőtől más taktikát választva őket utolérni, hanem jobbára biztonságos követő módban vitorláztak. Kormányosi részről azt is mondhatnám, hogy az AM borulása után nem a kormányos, hanem a rettegés fogta a hajó kormányát. Valószínűleg egy fiatalabb, tesztoszteronnal erősen telített kormányos mást hozhatott volna ki a hajóból és a csapatból is.
Harmadrészről az AM enerváltsága a LR magabiztosságát az egekig fokozta. Volt ugyanakkor egy emlékezetes hátszeles bójavételük, ahol egy foil-on kezdték el a felélesedést a cirkáló bója irányába…..hajójuk az éles szögváltásban driftelni kezdett, melynél a kormányos bravúrja kellett, hogy a kívülről veszélyesnek tűnő oldal csúszásból és vízbe érkezésből nem lett borulás. Nem lett. A következő fordulókat ők is két foilon küzdötték le. Elődöntőbe jutásuk megérdemelt.
Kis érdekesség. Mindkét hajó csúcssebessége 50 csomó közelében, illetve kicsivel felette volt, azaz 90 km/h-t is elértek verseny közben. Soknak tűnik. A hajók és legénységük egy esetleges ütközésre véleményem szerint nincsenek felkészítve, reméljük nem fogunk soha ilyen helyzetet látni.
A vizivizsga.hu (belvízi kedvtelési jogosítvány/vitorlás tanfolyam/oktatás/Balatonkenese/Nyékládháza/motoros tanfolyam/Tiszaújváros, Miskolc, Debrecen, Sátoraljaújhely, Budapest) annak szurkol, hogy egyszer egy magyar vagy magyar csapat is ottlegyen a Kupán.
Cikk szerzője: Sallai Gábor
A csütörtöktől-vasárnapig tartó America’s Cup előversenye sikeresen lezajlott és a címvédő Emirates Team New Zealand sikerét hozta. Mi nézők sokszor örülhettünk és az esemény kicsit előre is vetítette mire számíthatunk a kihívók versenyén és márciusban a Kupa küzdelmei során. De volt sok bosszús pillanata is a hétvégének, szerencsére a hajnali közvetítést már reggel meg lehetett nézni ismétlésben, így át lehetett tekerni a szerencsétlen halasztásokat.
Amint írtam korábban a kihívó Luna Rossa és a címvédő ETNZ között nem éppen pazar a kapcsolat. A versenyeken kívüli vitorlázás erős korlátozás alá esik, ami azt jelenti, hogy két hajó nem vitorlázhat együtt. A versenyvitorlázásban ez nagyon komoly probléma, mert az állandóan változó szélviszonyok miatt úgy tud az ember csak igazán sebességet fejleszteni egy vadonatúj hajóosztályban, ha van egy nagyon hasonló hajó, akihez tud folyamatosan viszonyítani. Mivel két hajó december elejéig nem tudta ezt megtenni, ezért mindenki kénytelen volt egyedül fejleszteni. Ez tulajdonképpen vakrepülést jelent és emiatt került hatalmas hátrányba az egyik kihívó, a brit INEOS. Amíg magukban vitorláztak, azt is hihették, hogy jó úton járnak, de az első közös edzéseken kiderült, hogy az is problémás, hogy körbeérjenek a pályán. Ha pedig sikerült, akkor nagyon csúnyán lemaradtak.
Az első edzésekről kikerült videókon még azt láttuk, hogy a címvédő Emirates Team New Zealand messze a legmagabiztosabb és a leggyorsabb. Ennek felismerése után az amerikai és a brit csapat vissza is vonult fúrni-faragni 75 lábas hajóikat. Az edzéseket hamarosan az AC előversenye követte, ahol a youtube-os közvetítés segített abban, hogy kicsit reálisabban lássuk ki hol is tart a felkészülésben. Ajánlom mindenkinek, hogy nézzen bele az első három nap futamaiba.
A csapatok közötti különbséget több tényező is okozhatja, de valószínűleg a foil kialakítása a leghangsúlyosabb. A foil mérete, kialakítása, állása, precíziós trimmelése között lehet nagyobb különbség a csapatok között (természetesen az aero és hidro ellenállást is szem előtt tartva), hiszen az emelést döntően ez a laterálfelület határozza meg. De nem lenne bölcs dolog egyetlen dologra leszűkíteni a sebességkülönbség okait. A vitorla, a csapatmozgás, a bumm megléte vagy annak hiánya, a manőverek mind-mind hozzájárulnak az összteljesítményhez és a versenyben eltöltött időhöz. Az INEOS ezért is van nagy bajban, mert ők mintha minden területen el lennének maradva és a gyakorlás/további vízi tesztek hiánya miatt ezt mind elég nehéz lesz orvosolni.
A büntetési rendszer nagyon nem az igazi. Ezt egy ilyen radikális osztálynál testre kellene szabni és szerintem egyértelműen mellélőttek a büntetés mértékével, ami azt jelenti, hogy két hajó találkozásánál 50 méteres büntetést (lemaradást) szabnak ki a szabályt sértő hajóra. A hosszú hétvégén megrendezett verseny első napján az amerikai csapat meg is kapta a büntetést az utolsó futamban a címvédő ellenében és volt is egy pont amikor elméletileg le is maradt 50 métert, semlegesítve ezzel a fiaskót. Eze azonban sem az átlagos nézők, sem a vitorlázók számára nem volt világos, annyira gyorsan végbement. Ennél sokkal nagyobb hátrányt szenved el egy csapat, ha például rajt előtt kényszerül arra, hogy a hajótest ne a víz felett haladjon foilon szárnyalva, hanem a vízben úszó üzemmódban poroszkáljon, hiszen innét rengeteg idő és hátrány újra kiemelni a komplett hajótestet. Ennek az ismeretnek a fényében a csapatoktól elég agresszív rajtokat várhatunk a következő versenyeken.
A csapatok most újra fejlesztési üzemmódba váltanak, de persze a vízre is kilátogatnak hellyel-közzel, mert január 15-ig még rengeteg sebességet lehet gyűjteni, amitől azt várjuk, hogy kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok. A realitás talaján állva az ETNZ, a Luna Rossa és az American Magic áll igazán harcban a kupáért, az INEOS-ra inkább csak a résztvevő szerepét osztották, pedig 110 millió fontot csak elköltöttek valamire ők is. Ha van visszaút onnét, ahol ők vannak, akkor az biztos bekerül a vitorlázás csodái közé.
A verseny közvetítése és korábbi futamok itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/
Király szezon volt...
Abban az értelemben mindenképp, hogy a koronavírus határozta meg az életünket, így azt is
mikor, hogyan, kivel hajózhatunk. Mindegy volt, hogy többszörös Kékszalag-győztes,
túravitorlázó, amatőr versenyző, vagy éppen életében először akart “ópé”-ban vízre szállni...
2020-ban a járványhoz igazodtunk.
Más kérdés, hogy a szezon nekünk tavaly ősszel kezdődött, amikor megvettük a hajónkat és
megtudtuk, hogy szerveződik a B25 hajóosztály. Ilyenből kimaradni nem lehet... Nem volt kérdés,
hogy részt veszünk az osztály tagjaként a szervezésben és a lehető legtöbb versenyen indulunk,
így biztosítva a hajóosztály akkreditációját.
Ezzel párhuzamosan persze elkezdtük a csapat szervezését és a következő szezon feladatainak
összerakását.
Aztán jött a COVID, a tavaszi “lockdown”.
Hetek teltek el bizonytalanságban, miközben találgattuk, hogyan lehet másfél méter távolságot
tartani a - mondjuk - 4 fős legénységnek egy B25-ön... Mikor végre kicsomagolhattuk és
felszerelhettük a hajót, már az összes idei tervünk gyűrött papírgalacsinként landolt a kukában.
Adott volt egy B25, amit nem ismertünk, nem hajóztuk még be, a beállításokat meg inkább
hagyjuk...
Adott volt egy hat fős csapat, akik - kis túlzással - nem hajóztak még együtt, komoly versenyzői
múltja senkinek nem volt.
És adott egy kormányos - jelesül én - aki versenyen még nem irányított hajót...
Innen szép nyerni - szokták mondani.
Amikor májusban a kikötőben először összegyűltünk, előttünk állt a hajónk megismerése, a
tapasztalatok alapján legalább valamennyire a hajó felkészítése a versenyzésre, a csapat
összecsiszolódása és szerelés, szerelés...
A versenynaptárban ekkor még mindig több volt az üres kocka, mint a biztosnak mondható
verseny.
Az első hónapban minden lehetőséget megragadtunk, hogy a vízen legyünk. Próbáltuk
megismerni a hajót, összeszokni egymással, megismerni a gyengeségeinket és hogy mi megy
kicsit jobban.
A Fehér Szalag volt az első versenyünk, de az indulásunk legfőbb oka az volt, hogy a hajóosztály
kvalifikációs versenye volt és ugye kellett a 8 hajó... Tudtuk, hogy sem mi, sem a hajó nem áll
készen még versenyre. Elmentünk, elrajtoltunk és a verseny során beigazolódott mindaz, amit
gondoltunk. Mindenesetre volt min gondolkodni a verseny után a roséfröccs mellett.
A Kékszalagra már egy kicsit átszerelt hajóval futottunk ki, részben más vitorlákkal, beállításokkal.
Amit meg tudtunk valósítani az elképzelésekből, az még mindig csak az alsó harmada volt
azoknak, amiket fontosnak gondoltunk. Tudtuk, hogy még lenne dolgunk, de nem volt több időnk
és a Kékszalag nélkülünk nem indulhatott el. Ezért volt meglepetés számunkra, hogy a Kenesei
bóját elsőnek vettük a hajóosztályban és Siófoknál a kapun is elsőként haladtunk át a B25
hajóosztályból.
Az érzés? Arra nincs szó...
Verseny közben még mindig szereltünk, de most a fázisceruza volt a főszereplő. A hajónk
elektromos rendszere lett beteg, anélkül pedig napnyugtával a mi versenyünknek is vége.
Persze minket is elért a szélcsend, a Balatonból feszített víztükrű medence lett és a
vitorlásversenyből sokak számára kínlódás. Mire kikeveredtünk a lavórból a második helyen
hajóztunk és így értünk el másnap reggel Badacsonyhoz. Ahol 5 órán keresztül álltunk lógó
vitorlákkal...
A szélcsend és a technikai problémák miatt döntöttünk úgy, hogy kiállunk a versenyből. Nem
láttuk az esélyt, hogy beérjünk limitidőn belül a célba, azt pedig nem akartuk átélni, hogy előttünk
szedjék fel a célbóját...
Az Alkotmány-kupa és a Dér-kupa mintha a folytatása lett volta a Kékszalag második felének.
Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor szélvadászat olajvízen.
Ha hosszabban, akkor is... (A Dér-kupán például 110 nevezőből 27 ért célba.)
Mögöttünk van egy olyan szezon, amire senki nem számított és amihez hasonló sem nagyon volt
70 éve... Igazodtunk, rögtönöztünk és próbáltuk kihozni ebből a legtöbbet. Úgy gondoljuk,
sikerült. Jövőre? Mer itt valaki komolyan tervezni az idei év után?
Tudjuk, hogy hajózni fogunk, tudjuk, hogy a HMS Süti fedélzetén (Varga Éva, Juhos Gergő, Hunyadi Sándor, Húsvéth Ákos, Jr. Mató János), tudjuk, hogy ezzel a csapattal.
Minden más majd eldől. Improvizálni megtanultunk az idén...“navigare necesse est..”
